„Az ostoba politikai paláver erősebb a józan ítélőképességnél. Az emlékművet jelenleg az határozza meg, hogy ki ellenzi, és ki támogatja, és kinek milyen a történelemképe. Az, hogy egy szobor elsősorban műalkotás, és jellemzően hosszú távon meghatározza a környezetét, az -úgy tűnik- nem számít.
Az első gondolatom, mikor megláttam a homályos terveket, az volt, hogy »Na ne, ezt nem lehet, ezt nem szabad engedni! Nem szabad elcsúfítani ezt az elegáns teret!«
Lehet érvelni, hogy az emlékművek elsősorban történelmi nyomok, de ez tévedés. Az emlékmű is elsősorban műalkotás (kellene legyen), különben semmi szükség nem lenne rá, beérhetnénk helyette egy szöveges emléktáblával is.
Az emlékmű-ügy napok óta borzolja a kedélyeket, azt hiszem, éppen ma tüntet ellene az MSZP és a DK. Mély fájdalmam ez, mert hozzájuk semmi szín alatt sem csatlakozom, és amúgy is kerülném a politikai vitát a témában. A dolog sokkal inkább esztétikai kérdés, és mint ilyen, ESZTÉTIKAI BOTRÁNY! Ronda. Giccses. Monumentális gagyi. A szovjet emlékművel párbeszédbe állítani tévedés. Zsidókérdést csinálni belőle tévedés.”